Légy önmagad/családod utazási irodája! Burma roadtrip – szervezési praktikák

 Tervezés-szervezés, költségek, paraktikumok -
2 felnőtt, 2 gyerek, 25 napos Burma körutazás

2016. január 8 - 31.

Hogy készüljünk, mire számítsunk, mit tervezzünk és szervezzünk meg előre? Mire figyeljünk gyerekekkel? Útiterv, szállás, közlekedés az országban, bank, pénzügyek, internet, kommunikáció, egészségügy, biztonság, nyelvi nehézségek.

Költségek

Kezdjük az egymilliós dolláros kérdéssel! Sokan gondolják azt, hogy Burmába csak szervezett út keretében, utazási irodával érdemes elmenni, mert nem biztonságos, meg mert félinformációik vannak. Nos, ez korántsincs így. Burmában biztonsági szempontból nagyon egyszerű utazni, az emberek kedvesek - nekem egyfolytában mondogatták a helyi nők, hogy ‘You are so beautiful!’ ☺ -, segítőkészek, a turistákat szeretik, a gyerekeket meg imádják, szóval nyugodtan belecsaphatunk a lecsóba önállóan is.

Messzi, egzotikus országba utazási irodával utazni drága mulatság. Menjünk inkább magunk! Saját szervezésben több nagyságrenddel olcsóbban megúszható, és nem kell más rigolyáihoz sem alkalmazkodni. Ez nem a reklám helye, csak hogy példát mondjak, idén őszre az Angkor Toursnál - ha minden külön számolandó költséget összeadunk a repjegytől a vízumig és a 3 extrának számító tengerparti napig - nagyjából fejenként bizony 1.300.000 Ft egy 15 napos Burma körutazás. Hát, ez elég húzós, ugye? Mi saját szervezéssel 25 napos körutat tettünk ennek az összegnek harmadából, fejenként kb 400ezer Ft-ból. Ebben benne volt az akciós repjegyünk is, egy 13 órás pekingi villámlátogatás, szuvenírt is vettünk, és még a selyem-textil vásárlási hóbortomnak is hódolhattam. Négy főre napi átlag 200 dollárban határoztuk meg a költségkeretet, amit bőven sikerült is tartani. Természetesen voltak olcsóbb napok, pl. a gyalogtúra az Inle tótól, és drágábbak, pl a hőlégballonozás Bagan felett. A legnagyobb napi költség tétel általában a szállás, és az A-ból B-be jutás maga. Az étkezés nagyon olcsó Burmában, a belépőjegyek meg egészen elhanyagolhatóak, ha vannak egyáltalán.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Vízum

Vízum ügyintézésileg Burma a 21. században van. Turista vízum online igényelhető és kártyával fizethető 50 USD ellenében a http://evisa.moip.gov.mm címen.
Figyelem! Csak ez a jó, hivatalos kormány weboldal! Több hamis, csaló oldal is van az interneten, ahol a palimadarak pénzét kicsalják. Az ügyintézés 3 munkanap, de én már másnap megkaptam a vonalkódos Tourist Visa Approval Letter to Myanmar című dokumentumot, amit kinyomtatva kell prezentálni az országba való belépéskor. Az igényléshez kell még színes igazolványkép is beszkennelve, és az utazás időpontjában legalább fél évig érvényes útlevél. Nagyon figyelni kell, hogy a megadott útlevélszám, név és egyéb adatok pontosan egyezzenek az útlevélben szereplőkkel, mert állítólag simán visszafordítanak a reptéren egy szám elírásáért. A vízum egyszeri belépéssel max 28 napra érvényes. Az oldal lassú, és ha többen utazunk minden egyes vízumot külön kell ügyintézni és fizetni, ami elég időrabló, de minden bizonnyal kevésbé az mint a legközelebbi osztrák vagy belgrádi követségre zarándokolni. Az igénylésnél meg kell adni egy burmai címet, vagyis ki kell nézni egy tetszőleges, létező hotelt pl a booking.com-ról, senki nem ellenőrzi. Airbnb házigazda címét viszont tilos beírni, Burmában nem legális magánembereknél megszállni, az Airbnb-ről a hivatalok még nem hallottak. Állítólag Thaiföld felől már földön is át lehet lépni a határt ha van vízumunk, és hamarosan Visa on arrival/Érkezéskori vízum igénylés is fog működni a yangoni reptéren.

Mire figyeljünk Burmában gyerekkel?

2-3-4 éves gyerekkel szerintem ne menjünk Burmába, meg úgy amblokk Ázsiába, Afrikába, Dél-Amerikába. Várjuk meg míg olyan 6 éves forma lesz, és addig edzzünk vele országon vagy Európán belül, hogy szokja az utazás műfaját. Iszonyú nyűgös, csak a saját ágyában aludni szerető, hátizsáknyi alvóállatot magával cipelő, csak üres tésztával, sült krumplival és nutellával táplálkozó gyerekkel nem lesz nagy élmény egy út akár Velencébe akár Yangonba megyünk. Ezek a gyerek alap élelmiszerek ugyanis nem léteznek Burmában. Viccet félretéve, egy pici, épp fogzó, kúszó-mászó, mindent lerángató gyereknek nem lehet megmagyarázni, hogy nem teheti a szájába, nem feküdhet rá, nem cibálhatja, na és hogy esetleg több órát ülni kell egy helyben egy buszon. 6-7 évtől már teljesen tudatában vannak a környezetüknek, értelmesen lehet velük beszélgetni, hogy mit látunk, van önálló véleményük, el tudják mondani mi érdekli őket, kérdeznek, a hely szelleme jobban megragadja őket.

Burmában lassú a közlekedés, gyerekekkel inkább kövessük a kevesebb több elvét, ne rohanjunk, inkább hosszabb ideig maradjunk egy helyen, ne akarjunk mindent megnézni, engedjük a gyerekeket lógni.

Vigyünk könyvet, tabletet vagy mobilt (igen, igen, a mumus nagyon jól tud jönni egy hosszabb úton), kis társast, bármit, ami kis méretű és lefoglalja. A 10 éves lányunk egész tudósításokat adott le Viberen az osztálytársainak. Hol járunk mit csinálunk, mit eszünk. Elveszés-veszély esetén legyen a gyerek zsebében dögcédulaként egy névjegykártyánk, legrosszabb esetben – nem röhög, hatékony lehet szükség esetén! - írjuk rá a karjára a nevünket, telefonszámunkat egy tollal. Mivel Burmában nagyon nincsenek jó kórházak, igyekezzünk a baleseteket megelőzni, és legyen egy kis elsősegély dobozunk probiotikummal, bélfertőtlenítővel, betadinnal, ragtapasszal, és lázcsillapítóval. Erről a témáról hosszabban írok a Tippek olalon.

Repjegy

Tengerentúli utazásnál sokszor a legnagyobb költség a repjegy, ráadásul nekünk 4 jegyet kell venni, így nagyon nem mindegy mennyibe kerül. Az olcsó repjegy vadászatról rengeteg cikk született, egy dolgozó ember által repjegy felkutatásra szánható idővel azért nagy csodák nincsenek. Nézni kell az akciókat, repjegyvadász oldalakat, a térségbe repülő légitársaságok saját weboldalait. Nekem az a tapsztalatom, hogy a közvetítő site-okon lehet a legtöbb jó akciós ajánlatot kifogni. Leggyakrabban a pelikan.hu-t, a repjegy.hu-t valamint Skyscannert és a Kayakot használom. Ha tényleg szembejön egy extra jutányos ajánlat nem érdemes habozni, mert 2 nap múlva már nem biztos, hogy meglesz. Ha több időnk van mint pénzünk érdemes a Skyscanneren visszafele keresni és megnézni a vágyott úticélra honnan mennek járatok, és esetleg több szakaszból álló utazást összerakni, árértesítést kérni adott útvonalra. A Pelikánon nagyon erős az akciós repjegy felhozatal. Ott bukkantam véletlenül októberben a China Air Yangon repjegyére is, amit először error fare-nek, hibás árnak gondoltam 111ezer Ft/fő díjért, de nem volt hibás, csak kicsit dobozon kívül kellett gondolkodni. A trükk az volt, hogy odafele Madrid-Peking-Yangon, visszafele Yangon-Peking-Budapest volt az akciós járat, így odafele meg kellett oldani a Madridba jutást. Az egy irányba Madridba vett 4 Wizzair jegyet hozzászámítva így 143ezer Ft/fő volt a teljes repjegy költségünk. Szuperakciós jeggyel általában 150-170ezer Ft között lehet Budapestről Bangkokba eljutni, ahonnan a legtöbb yangoni járat megy, és onnan még legalább egy fapados járat kell (4 főre kb 100 000 Ft). Így viszont nem kellett köztes országban állomásozni, extra vízumot fizetni stb, rögtön Burmába érkeztünk és onnan is mentünk haza. Megjegyzendő, hogy ebben azért volt némi rizikó, mivel a Wizzair és a ChinaAir nem kapcsolódó járatok. Ha netán a Wizzair bármi oknál fogva nem vitt volna el bennünket időben Madridba, és lekéstük volna a Madrid-Peking China Air járatot, akkor bukhattuk volna az egész utat, vagy legalábbis jelentős ráfizetéssel engedtek volna fel a következő járatra.

Burma útiterv

Bank, pénzügyek

Ami kevés információt utazás előtt lehetett nyerni a burmai pénzkezelési viszonyokról, az szinte mind arról szólt, hogy Burmában egyáltalán nincsenek ATM-ek, ezért a teljes költőpénzt cash, amerikai dollárban kell vinni, méghozzá valami homályos indokból csak 2006 utáni ropogós, nem szakadt, nem firkált, teljesen hibátlan bankjegyekben. Ez elég rosszul hangzott, nyilván senki nem szeret sokezer USD kp-val mászkálni egy idegen országban, ami épp csak mászogat kifele a fél évszázados katonai diktatúrából. Az is hírlett, hogy saját pénzük, a Kyat (ejtsd “csat”) helyett is leginkább a dollárt használják. (Ez a helyzet egyébként a közeli Kambodzsában, ott az ATM-ek is dollárt adnak ki.) Szerencsére a yangoni Airbnb hostunk hamar eloszlatta ezeket a pár éve nyilván igaz volt rémhíreket.

Nos, Burma még valóban egy alapvetően készpénzzel működő ország, bankkártyát elvétve fogadnak csak el, de minden nagyobb városban és forgalmasabb helyen számos ATM van, így egyáltalán nem kell bankfiókokat látogatni, sem a teljes útiköltség keretet kp magunkkal hurcolni. Az sem igaz, hogy csak dollárral lehet bármire jutni. Repjegy, szállásárat általában dollárban adnak meg, de az ATM-ek kyat-ot adnak ki, és gond nélkül fizethetünk mindent vele. Érdemes valamennyi dollárt kp vinni és a nagyobb tételeket dollárban fizetni. Márcsak azért is, mert 1 USD kb 1300 kyat (2016 január), így egy nagyobb összeg fizetése kyatban egy nagyobb köteg pénz áttolásának vices jelenetét eredményezi anélkül is, hogy drogbárók lennénk.
Az valóban igaz, hogy csak a makulátlan dollár bankjegyeket hajlandóak elfogadni, nekem is dobtak vissza az úti viszontagságokat nem jól tűrő 100 dollárost. Euróval és más pénznemmel jobb inkább nem próbálkozni. Van ahol beváltják, de a jó öreg USD a biztos.

• 
• 

Útiterv készítés, felkészülés, riszörcs

A repjegy után válik nálam komolyabbá a felkészülés. Olvasgatok, bújom a Lonely Planetet meg a netet, megbeszéljük kit mi érdekel a családban, és kialakítunk egy napokra bontott útitervet sarokpontokkal (oda-visszautazás, mindenképpen megnézni akart, kihagyhatatlan helyek), vagyis, hogy kb melyik napokon hol akarunk lenni. Útiterv táblázatomat lásd a fotók között. Tapasztalataim szerint néha kell az útközben felmerülő fennforgások miatt (pl időjárás, késés, nehezebb megközelíthetőség, fáradtság, nagyon ritkán úti hasmars, ami most épp megtörtént, vagy csak valami nagyon megtetszik és maradnánk, stb.) kicsit módosítani, és szeretjük a spontaneitást is. Szinte mindig kicsit több állomást tervezünk be mint amit be tudunk járni, pedig 3-4 napnál tovább sehol nem maradunk. Ilyenkor útközben improvizálunk, módosítunk. Jelen út esetében itthonról előre a repjegyen és a vízumon kívül a yangoni szállásunkat intéztem AirBnb-n, minden további szervezést egy személyes mobil utazási irodaként helyben Yangonban, illetve útközben csináltam. Egy 11 órás buszút kiváló lehetőség a következő szállások felkutatására és lefoglalására emailben, telefonon. Ehhez semmi más nem kell, csak egy kártyafüggetlen okostelefon helyi SIMkártyával és internettel. Egy kis külső akkumulátor is nagyon jó szolgálatot tesz hosszú úton, mikor nem akad közben konnektor. Itthonról nem, de az országon belül már több helyi légi- hajó társaságra lehet online foglalni és kártyával fizetni, de a tapasztalatom szerint sokszor olcsóbb egy helyi utazási irodával vagy a hotellel ügyintézni, és úgy még nekik is segítünk.

Szállás

A napi költségkeret legnagyobb része a szállásra ment el. Mivel a kereslet csak mostanában kezdett el nőni, még nagyon foghíjas mind a szállás, mind az utazási infrastruktúra (értsd pl. nincsenek utak). Burma emiatt nem szuperolcsó, még kevés a hostel is, az alkudozás pedig egyáltalán nem ismert fogalom. Legolcsóbb szállodai szállásunk (2 felnőtt 2 gyereknek) 35 USD volt, a legdrágább 105 lett volna, de abból is 95 lett mire fizetésre került a sor. Általában egy szobában, vagy 2 hálófülkés apartmanban alszunk ilyenkor a gyerekekkel. Az ún. midrange helyeket keressük, tiszta, normális fürdőszobás szobával, és néha, főleg különlegesebb természeti környezetben megengedünk magunknak egy-egy extrább helyet. Az Inle tó – Kalaw trekkingen helyi családoknál aludtunk, ott a túravezető napidíja 60 USD volt, ebben benne volt a szállás, étkezés és a vezetés is négyünkre. Otthonról tehát csak az első 3 éjt foglaltam le Yangonban az Airbnb-n, 50 USD volt a szobánk egy vidám, élettel teli expat villában. ( Üdvözlöm Jake-et ha valaki tőlem jut el hozzá! ☺ ) Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki az Airbnb-t, azon felül, hogy a vaskosnak tűnő 20%-os közvetítői díj mellett is bőven olcsóbb tud lenni mint a hotelek, nagy előny, hogy nem egy személytelen szállodai szobában lakunk, a hostoktól pedig általában egy csomó extra tippet és jótanácsot is lehet kapni. ( Ha ezen a linken regisztrálsz 18 Eurót jóvá írnak az első szállásdíjadból! ) Az Airbnb még épp csak éledezik Burmában, Yangonban, Mandalayban megy már, de még az ország leglátogatottabb pagoda zarándokhelyén, Baganban is csak 6 szállást listáz ki. A többi szállásunk útközben adódott ajánlásra, vagy telefonon, emailben foglaltam. Ehhez természetesen nekem is a Google a barátom, legtöbbször a Go-Myanmar utazási iroda informatív weboldalát, a Tripadvisort, a Booking.com-ot használtam, meg egy halom más weboldalt. Időigényes, igen, de elég sokat lehet a saját szervezéssel spórolni.

Internet

Indulás előtt csupa olyat olvastam, hogy Burmában még gyerekcipőben van a mobil hálózat, gyakorlatilag a nagy városokon kívül nem is nagyon van. Állítólag 2013 táján még többszáz dollárt kóstált egy SIMkártya, wifi nem volt, internet meg betárcsázós korabeli sebességgel legfeljebb internet kávézókban.

A hírek ellenére a Nagy Internet Absztinenciát már Burmában sem fogjuk elérni. Az 50milliós piac sokak ingerküszöbét eléri, így Burma a kommunikáció pattintott kőkorszakából egyenesen az űrkorszakba katapultált. Három mobilszolgáltató –Telenor, Oredoo, MPT - küzdi le a dzsungeleket, hegyeket, olcsó internetezésre is alkalmas feltöltős SIM kártya, okostelefon mindenhol kapható, a Mother Telephone pedig az egyik leggyakoribb telefonbolt elnevezés. Ha a tábornokokat, valamint baráti- és családi összefogásaik vállalkozásait nem akarjuk közvetlenül támogatni az állami MPT-t érdemes hanyagolni. Ugyan mi főleg a legnépszerűbb turista helyeken jártunk, de még a Kalaw- Inle tó trekking alatt az erdőben is volt hálózat, és a legtöbb hotelben, étteremben is volt nem túl gyors, de emailezéshez, weboldalak nézegetéséhez ok wifi. Mivel két kártyafüggetlen telefonunk is volt, kétféle SIMkárytát vetünk, így valamelyik szolgáltató biztos működött.

Nyelvi nehézségek

Lévén Burma ex brit gyarmat, azt gondolnánk, hogy sokan tudnak angolul, de ez nincs így. Persze, még mindig az angollal lehet a legjobban boldogulni, de sokszor nagyon figyelni kell, és többször kell elismételtetni mindent, nagyon nehéz megérteni ahogy beszélnek. Viszont nagyon lelkesek, és mindenki, aki kicsit is tud angolul szívesen beszélget, sőt, kifejezetten szeretné gyakorolni az angolját, ez sokszor áthidalja a nehézségeket.

Utazás az országon belül

Az úti infrastruktúra nem fejlődik olyan villámgyorsan mint a kommunikációs. Biztos, hogy ez is hamar változni fog, de egyelőre még Burmán belül utazni meglehetősen időigényes, vagy ha gyors akkor meg repülős, vagyis költséges. Ezért sem nagyon érdemes 1 hétre jönni, mert A-ból B-be eljutni a mifelénk megszokottnál hosszabb ideig tarthat, igaz, ez a show része, hiszen így lehet legjobban befogadni az országot. Bármivel is utazunk, általában elég pár nappal előre helyben megvenni a jegyeket, itthonról egyébként sem nagyon lehet. A helyi utazási irodákat teljes útszervezésre nem, de egy-egy jegyvásárlásra érdemes használni. Yangonban kértünk a kitalált útitervünkre ajánlatot (szállás-transzport) , de vagy nagyon irreális, fejenként 1500 - 2000 dolláros árat adtak egy 18 éjszakás körútra, vagy a full csomagjaikat akarták eladni szintén sokezer dollárért. Eléggé úgy tűnt, hogy az utazási irodák inkább a luxus utazóknak vannak Myanmarban. Mi inkább magunk szerveztünk. Ahol épp voltunk ott megvettük pár nappal későbbre a következő busz/hajó vagy repjegyet, amiben egyébként párezer kyatért cserébe a legtöbb hotel is segít. Utazási iroda segítségét érdemes lehet kérni akkor, ha off the beaten track, elzárt, vagy nagyon nehezen megközelíthető helyekre szeretnénk menni, ahova külön engedély is kell. Nem lesz olcsó. Az ilyet viszont érdemes itthonról elkezdeni szervezni emailen az irodával. A fent is említett Go Myanmar, a Myanmar Travel Essentials, és az Exotic Myanmar többek által ajánlott, valóban létező, működő irodák.

Az utak Burmában nagyon rosszak, vagy egyszerűen nincsenek. Így fordulhat elő, hogy míg Yangonból a népszerű Inle tóhoz 600 km-t szuper, széles, dönthető üléses, kosárlabdázó lábhelyes luxusbusszal teljes kényelemben 17 dollárnak megfelelő 22500 kyatért lehet megtenni szünetekkel 11 óra alatt, addig az ország két fő turista célpontja, Bagan és Ngapali Beach közti 560 km-t értelmesen csak repülővel lehet abszolválni, vagy 2 nap (nem luxus) buszozással. A repjegyek egy irányba 80-90 USD-től 160-ig vannak, szóval elég húzósak ezekhez párszáz km-es távolságokhoz. Elvileg sofőrrel lehet autót bérelni, többektől hallottunk ilyet, hogy párszáz km-es utakra béreltek autót, de mikor ez felmerült nekünk mindig az jött, ki hogy alig valamivel olcsóbb, viszont sokkal hosszabb ideig tart mint a repülő 4 főre. Mi a hosszabb utakat 2x busszal, 2 x repülővel és 1x hajóval tettük meg. Léteznek alvó luxus buszok is, én nem preferálom őket, mert szeretem a tájat bambulni, de az alvás közben utazás is egy módja az A-ból B-be jutás meggyorsításának. Ugyan láttunk itt is szakadékba esett teherautót, de Burmában nem fekszenek rá a dudára a fék helyett, szóval korántsem vezetnek olyan hajmeresztő módon mint Ázsia sok országában. A forgalmi dugó fogalmával is csak az utóbbi években kezdenek megismerkedni.

Egy hajós kört az Irrawaddyn mindenképp érdemes betervezni, csak az íze kedvéért is, a legnépszerűbb a Mandalay – Bagan útvonal, de lehet egész fel Kathaig egy George Orwell nyomában útvonalat is követni sok hajózással. Utak híján Burma számos folyóján rendes közúti forgalomnak megfelelő masszív hajóforgalom van. Az egész országot behálózzák a hajós útvonalak, igaz, bárhol közölhetik, hogy X vidékre turisták nem mehetnek, ezekről érdemes utazási irodáknál, szállásokon tájékozódni. Lehet még Burmában vonatozni, ami állítólag nagyon nagy élmény, igaz, az még a hajónál is lassabb és megbízhatatlanabb módja az utazásnak. Hsipaw-ba vonattal szerettünk volna felmenni a híres Goteikt viadukton át, de egy két napos hasmars vírus miatt ezt a programpontot következő burmai vizitünkre kellett hagyni. Merthogy egyszer tuti visszamegyünk még! ☺

Egészségügy, oltások

Azt talán senkinek sem kell mondani, hogy egy rendes, - értsd, nem a legolcsóbb - úti biztosítás nélkül ne induljon el. Burmában a GDP 1%-át költik egészségügyre, és mivel az ország most kerül vissza a világtérképre még kevés és kérdéses színvonalú a magán ellátás is. Itt egy lista a jónak számító magán kórházakról. Ha nagy baj van akkor Bangkokba, vagy Szingapúrba kell gyorsan eljutni, ehhez meg jó biztosítás kell. Meg kell próbálni nem leesni a pagodákról! A folytonos kézmosásra itt is különösen figyelni kell, gyomorrontás és máshol is előforduló kisebb úti betegségek előfordulhatnak, ezekre érdemes egy kis úti elsősegély dobozt összeállítani.

Egy trópusi országban hamar leesik milyen luxusban élünk itthon. A csapvíz  Ázsiában sehol nem iható nyugati gyomroknak, sajnos a palackozott ivóvíznél kell maradni - az ásványvíz luxusa csak luxusszállókban érhető el -, és fokozottan figyelni kell a gyakori kézmosásra. Kisebb gyerekeknél arra különösen ügyelni kell, hogy ne pakoljanak semmit a szájukba. (Pl. én ezért sem feltétlenül vinnék még épp a szájbapakolós korszakban levő kisebb 2-3 éves gyereket trópusokra.) Gyümölcsből preferáljuk a hájas, hámozható féléket.

Nagyon fontos az ajánlott oltásokat mérlegelni, és időben beadatni. Hepatitis A, B és tífusz oltást minumum programkémt érdemes beszerezni. A vízumhoz hasonlóan időben, legalább 1-2 hónappal az utazás előtt kell elkezdeni az oltások besezrzését, mert többet is 2-3 körben adnak be a teljes védettség eléréséig. Malária gyógyszer szedését is ajánlják az országba utazóknak. Én magam a mellékhatások miatt nem szedek malária gyógyszert, a csípés elkerülésével, szúnyogriasztóval és ruhával védekezek. Nme mindne szúnyog maláriás, nem kelle rögtön rémeket látni ha egy megcsíp. Az oltások ára elég borsos, érdemes körülnézni. Itt részletesen kereshetők az oltóhelyek, tapasztalataim szerint az állami intézmények kicsit olcsóbbak mint a magán oltóhelyek. A Burmábabelépéshez kötelező oltás nincs, az ajánlott oltásokról az oltóhelyek orvosai körültekintően tájékoztatnak. Részeletesebben írtam az oltásokról a Mikor és hogyan utazzunk messzire gyerekekkel?  posztban.

Ha neked is vannak kiegészítő információid, tapasztalataid, köszi ha megosztod!