A hova menjünk síelni kérdésre Ausztria általában kiütéses győzelmet arat. A fogas kérdés inkább az, hogy az osztrák síterepek bőségének zavarán hogy legyünk úrrá, és hova menjen az, aki nem(csak)
Ha csak egy szóval írhatnám le a Viktória-vízesést, akkor a csudálatos Mary Poppins nyomán azt mondanám, hogy szuperfrenofrenetikomaxikapitális! A Zimbabwe és Zambia határán levő
Az Etosha után rendületlenül haladtunk tobább a gerald durrelli úton immár Botswana felé, és ehhez továbbra is volt mit vadászni az utakon fényképezőgépünkkel. Az Okavango-delta és a Chobe
Leírhatatlan élmény a saját élőhelyén szabadon látni elefántot, oroszlánt, zsiráfot. Ennélfogva ebben a posztban még a szokásosnál is több kép van, és ezeket sem volt egyszerű szelektálni. Ilyen egy igazi
A Naukluft hegység kopár nihiljéből Namíbia tengerparti homoksivataga felé vettük az irányt, hogy a homok és a tenger találkozásának valószínűtlen helyeit megnézzük. A rostock ritzi reggeli sátorbontáskor
Van ez a mantra, amivel mindenki tutira találkozik, aki Afrikába megy: ‘This is Africa.’ Jelentése, hogy semmi sem úgy, akkor és abban a formában történik ahogy az ember tervezi. Nekünk
Életem első afrikai útja a kontinens egyik klasszikus overland szafari túrája volt. Harcedzett utazók szerint is Afrika a legnehezebben utazható földrész, így talán hasznos lehet némi
A Nagy Kopár túra második felében ismét a természeti látványosságok vették át a főszerepet a végén pár nap Tel Avivval. A Holt-tenger igazi kuriózum. A benne fürdőzés és a környező
Izrael nem volt a toplistámon, de sokszor opportunista módon választok úticélt - ergo oda megyek ahova olcsó a repülőjegy – és az őszi suli szünet idejére csak 18ezer Ft volt a Wizz jegy Tel Avivba. No nem Budapestről,
Életem első igazi terepfutó versenyére pont életem második Maratonja után egy héttel kerítettem sort. Ha ez így elég meredeken hangzik, akkor meg tudom erősíteni, az is volt. Bár utólag most örülök, hogy mind a kettőt megcsináltam,